Ha valaha is egyedül találod magad éjszaka egy félreeső buszmegállóban, a penumbrális holdfogyatkozás napján, füttyents hármat a sötétbe. Ritka és különleges napok ezek. Rövid időn belül egy különös busz tűnhet fel előtted.
Vedd fel a csomagjaidat és szállj fel. Ne menj vissza semmiért, még ha el is felejtettél valamit, és sose nézz vissza! Az már a múlt.
A sofőr meg fogja kérdezni az úti célodat. Ne válaszolj neki. Csak a szíved adhat választ kérdésére…
Válaszd ki gondosan az ülőhelyed. Semmiképp ne ülj az arc nélküli hölgy mellé. Megváltoztatja a célodat, és elvisz egy olyan helyre, ahová senki nem akar elmenni.
Számtalan utas lesz még a fedélzeten rajtad kívül. Néhányuk nem a te világodból származik. Ne szólj hozzájuk, különösen, ha hasonlítanak a szüleidre, az egy csapda! Ne beszélj senkivel, aki mosolyog.
Az ellenőr el fogja kérni a jegyedet. Pénzzel nem tudod megfizetni az árát, de nyugodtan kérhetsz tőle kedvezményt. Három évet fog kérni az életedből.
Ne aggódj! Úgysem lesz rá szükséged.
Az órád használhatatlan azon a helyen. Jobb, ha nem nézel rá miután helyet foglaltál. A gyorsan pörgő mutatók csak elterelik a figyelmed. Inkább az előtted álló útra koncentrálj!
A pincérnő ínycsiklandó ételek egész tárházával fog kínálni. De te csak a kenyeret fogadd el! Ugyan száraz, de jobb mint a hús. Nem akarod megtudni, miből készült.
Amikor a busz megáll az úti célodnál, csak szállj le, és semmiképpen ne nézz vissza, még csak el se köszönj! Most már ott vagy, ahol lenned kell, de vigyázz! Ez a hely nem feltétlenül az ahol lenni akarsz.
Lehet hogy rég elfeledett vagy még soha nem látott szerelmednél kötsz ki, de az is lehet hogy a poklok poklát fogod átélni. Minden csak azon múlik hogy szíved szerint mit érdemelsz. Néha még a paradicsomnak is vannak tövisei.
